Mint minden kisgyermekes családot, minket is utolért a bodzaszörp fogyasztás kultusza. Van aki szereti, van aki kevésbé ( én személy szerint ehhez a táborhoz tartozom), és van aki egyenesen rajong érte. Biztos vagyok benne, hogy minden család valamely női tagja kipróbálta már a bodzaszörp készítését, mert ha kisgyermek van a családban, szinte kötelezőnek érezzük ezen nedű készítését. Én sem vagyok ezzel másképp, úgyhogy rávettem a családot egy bodzavirág szüretre. Mondanom sem kell, hogy nem arattam osztatlan sikert az ötletemmel. Apa jól tudja, hogy nálunk egy ilyen akció már az elindulásnál kudarcba fullad, és különben is akkor borul az egész nap, nem tud dolgozni stb. Na de ha eső után kell szedni a virágot, hogy már ne kelljen megmosni, és lehet, hogy megint egy hétig esik, és heti három nap foglalkozás Koppánynak, és különben is a gyerekeknek meg kell tanulni megbecsülni , és felhasználni a természet adományát, tehát ma kell menni! Apa beadta a derekát, Kopi nagy nehezen kiválasztotta a neki aznapra megfelelő járművet, amivel közlekedni szeretne ( nehogy már a szülők elképzelése szerint utazzunk, gyorsan, fájdalom mentesen, és kényelmesen).
Megbeszéltük, hogy melyik lelőhelyhez megyünk, és néhány óra huzavona után felkerekedtünk, hogy begyűjtsük a bodzaszörp nélkülözhetetlen hozzávalóját, magát a bodzát, az illatos, virágzó tányérokat.
Természetesen , mint álltalában minden kisebb, vagy nagyobb kiruccanás a srácokkal, ez is úgy kezdődött, hogy Kopi már az első szomszédnál leragadt, azután az első megtalált cincérnél, azután, az első lila akác bokornál, azután az első csigánál....Dehát, olyan sok az érdekes felfedezni való dolog, egy kisfiúnak itt vidéken, főleg, ha valakinek két év kimarad az életéből, és még egy mire járni tud, és még egy mire köves, füves úton is el meri engedni az apa és az anya a kis kezét, egyszóval Kopival olyan lassan haladtunk, hogy Farkas és apa már majdnem végeztek a szürettel, mire mi megérkeztünk a lelőhelyhez. Sok- sok tányérvirágot szedtünk, és indulhattunk is haza, és kezdődött minden elölről, úton- útfélen csigákba ütköztünk Kopival, rövid pihenő Piroska néninél, egy kis kitérő János bácsinál megint egy cincér, egy katica.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése