Kedves Látogató!

Ez a néhány sor egy kis család megpróbáltatásairól, csalódottságáról, elkeseredettségéről, a nekik segíteni próbáló kedves emberekről, és a XXI. Század népbetegségéről, az intoleranciáról szól. Magyarországon játszódik a 2008-as évtől. A rendező az ÉLET, a főszereplő egy kisfiú, kinek neve Koppány László, aki érkezése pillanatában felforgatta édesapja és édesanyja életét. Írta egy anya, egy álmatlan éjszakán 2009. november 13-án a kisfia mellett virrasztva. Új, szokatlan  volt a környezet, a kisded fel- felriadt álmából, talán előjöttek az emlékek, a fertőtlenítő szaga, a gépek sípolása, a maszkok és a műszerek ijesztő kavalkádja.

Koppány anya vagyok. Így írom, ezt szoktam meg. A kórházakban minden kis beteg anyukáját a gyermek keresztnevén szólítják. Olvassátok, ha szerettek, olvassátok, ha gyűlöltök , olvassátok, ha irigykedtetek rám valaha, és olvassátok, ha keserű a sorsotok ! Őszintén bízom benne, hogy e kis hazánkról lehull az átok szürke leple, nem születik több beteg gyermek, és így Ti már nem tapasztaljátok meg milyen egy kis életet óráról-órára, nap-nap után szenvedni látni !Tudjátok nem csak az, az elszomorító, hogy a gyermekek egyre nagyobb hányada születik különböző fejlődési rendellenességekkel a jobbnál- jobb magzatvédő vitaminok ellenére, de az is, hogy a fejlett orvostudomány nem tud választ adni arra, hogy miért, és hogy a „miértet” hogy lehetne megszüntetni.

Vajon miért? Én csak annyit tudok, hogy a várandósság ideje alatt egészségesen étkeztem, magzatvédő vitamint szedtem, nem ittam, nem dohányoztam, nem drogoztam, három hetente kontroll vizsgálatokra jártam orvoshoz. Egy ilyen kontroll vizsgálat alkalmával, a 36. hét után észlelték , hogy nincs a köldökzsinórban véráramlás. A férjem átrobogott velem a kórházba, és Koppányom 2008. július 30-án 14 óra 59 perckor császármetszéssel jött a világra.

Rögtön látszott, hogy nagy a baj! Hála a jó Istennek, és az orvosom gyorsaságának a pici fiam nem volt fekete, nem volt lila, egyszerűen máshogy nézett ki, mint egy átlag újszülött, de pici égszínkék szemével rám nézett, és nekem kicsordult a könnyem. Kemény nőnek tartom magam, megedzett az élet, és éreztem, tudtam a pocakban is baj volt, de arra a hidegzuhanyra nem számítottam, ami a kórteremben ért. A PIC vezető főorvosnője, egy végtelenül szolgálatkész, gyermekszerető ember a férjem felvilágosítása után velem is közölte a tényeket, amit az első vizsgálatok után tudni véltek Valószínű, a kisfiam nem fog életbe maradni, de ha mégis, akkor soha nem lesz Ember belőle.

Folyt.köv.

A Jó Istentől kérdezem : Tévedett?

A Jó Istentől kérdezem : Tévedett?

Ma Magyarországon a beteg gyermek érkezése nem Áldás? Átok az ? Átokká teszik a hatalmasok, a bürokraták, a pénztelenség, a törvényi szabályok betartatlansága?

Várandós vagy? Gyermeket vársz? Egészséges, szép kisbaba érkezését várod? Várod kilenc hónapon keresztül lázasan készülődve, hogy minél megnyugtatóbb, szebb környezetben nevelhesd? Igen várod. Várod akkor is, ha tervezett, akkor is, ha nem, hogy anya lehess! Álmodozol hónapokon keresztül, hogy milyen szép, felhőtlen gyermeklétet fogsz biztosítani a kis pocaklakónak.
Megszületik, haza viszed a családba. Családba akkor is, ha te és gyermeketek vagytok is a család. A család az család, ennél szebb dolgot a Jó Isten nem adhatott volna az embernek. Haza viszed a puha, habos, illatos otthonodba, és álmodsz tovább, miközben kebledre öleled.
Csecsemő, majd kisded lesz. Bölcsődés, majd ovis. Pár év és az iskolapadokat koptatja. Még azt is tudni véled, hogy tűzoltó lesz, vagy katona, manöken, vagy vadakat terelő juhász.
De puff! Az álmok fellegéből a földre huppansz, mikor a gyermeked szülés közben picit, vagy nagyon megsérül. Vagy, ha nem tudtad, hogy még a pocakban sem volt olyan jó neki, mint ahogy azt te és orvosaid gondoltátok, és már az anyaméhben károsodott a kis magzatod. Vagy egyszerűen a Jó Isten előre megfontolt szándékból „genetikai úton” különleges magot vetett el a testedben.
Különleges magot, hogy Áldás érjen! Áldás, mert egy beteg gyermek jobbá tesz, emberivé!
Nem minden ember kaphat különleges gyermeket, véled. Hozzá földön kívüli erő kell! Erő, nyitottság, vidámság, tolerancia, kitartás és bátorság!
Bátorság, hogy haza merd vinni a kórházból, hogy élvezhesd az Áldás minden gyümölcsét, amit egy különleges lény adni tud. Ők mások! Lehet, hogy soha nem tudja neked azt mondani: ANYA, APA! Nem, de szorosan magához húz szemével, vagy fáradt kis testével! Szorosan, olyan szorosan, hogy érzed a zsigereidben a háláját, hallani véled elcsukló hangját: ANYA, APA!
Teszi ezt egy, vagy kétévesen, teszi ezt hat, tizenhat, huszonhat, harminchat…. Évesen, amíg csak él. Él, mert te mindent megteszel, hogy éljen! Valódi életet! Tartalmas, mókás, vidám életet akkor is, ha látszólag csak a plafont bámulja egész nap, mert szülés közben agyvérzés érte, vagy a Jó Isten csak később jött rá, hogy te olyan klassz csaj, vagy pasi vagy, hogy ajándékot kapsz, és kettő, négy, hat, tíz, vagy húsz évesen a gyermeked daganatos, cukorbeteg, epilepsziás…. lesz, vagy csak elkap egy vírust és többé nem áll lábra, nem lesz olyan, mint azelőtt.
Összetörsz, összedől az egész világ! MIÉRT? Aztán előbb, vagy utóbb rájössz, hogy ajándékot kaptál! Foggal körömmel ragaszkodsz az ajándékodhoz, a kincsedhez, a gyémántodhoz! Nem adod, Ő a tied, majd te fényesre csiszolod! Aztán rájössz, hogy a gyémántcsiszoló mesterek munkája nehéz, nagyon nehéz. Mert a gyémántnak lelke van, lelke, ami megvakítja az elmét!
Elvakult lettél, erőd felett küzdöttél gyermekedért! Harcoltál az életéért, a fejlődéséért, a jókedvéért, hogy önző módon te is boldog lehess, ha a társadalom számára teljes értékű embert tudsz faragni belőle. És csalódsz! Csalódás ér az utad minden elágazásánál. Nem a gyermekben csalódsz, nem a Jó Istenben! Csalódsz az emberi lényekben. Kirekesztett lettél!
Mire erre a szintre jutsz, lehet, hogy már egyedül neveled a gyermeked, vagy lehet, hogy feladod. Állami gondozásba kerül, mert nincs erőd, nincs pénzed, egy jó szó, hogy tovább küzdj. Ha hívő vagy, vagy más társad van a küzdelemben, legjobb esetben mind a két adomány a birtokodban van, akkor jön a következő lépés az elfogadás- Én most ebbe a fázisba sorolom magam.- Elfogadod a határokat, jó esetben van diagnózisotok, és tudod a határokat. Új erőre kapsz! Olyanná válsz, mint egy egészséges gyermek „érzelmileg, és értelmileg egészséges” szülője. Minden lehetőséget megpróbálsz kiaknázni, amit hazád határain belül lehet, amit a törvények alanyi jogon biztosítanak egy gyermek fejlődéséhez.
Mindent? Mi az a minden? Ma Magyarországon a sérült vagy beteg gyermeknek a minden egyenlő a semmivel, ha vidéken él, és nem ápol jó kapcsolatot elkötelezett szakemberekkel, nem nyer alapítványi pályázatok útján pénzt, ha nincs gépkocsija.
Újra hatalmas csalódás ér. Újra felteszed a kérdést, zokogsz a tehetetlenségtől, mint annak idején a haldokló gyermeked ágyánál. MIÉRT? Küzdöttél a gyermekkel együtt. Mindent, de mindent feláldoztál. Anyagilag, egzisztenciálisan, és mentálisan is a padlón vagy, de nem ez téged nem érdekel! Más az értékrended. A színház, a mozi, egy-egy jó könyv a tévéműsorok, a felhőtlen nyaralás, vagy csak tíz perc nyugtató, „üres” pihenés még hiányzik egy picit, de már nem vágysz luxusautóra, divatos ruhára, parfümre, sminkre. Szülő vagy, és a gyermeked ösztönösen előnyben részesíted, a vágyaid elé helyezed. Ez az ösztön hajt minden szülőt, sérült, vagy egészséges legyen is a gyermeke. Gyermekednek boldog, szép életet, lelket erősítő dolgos életet szeretnél biztosítani.
Na ez ma Magyarországon nem lehetséges! Segítsetek tisztán látni! Szülők, Nagyszülők! Csak én érzem ebben a pillanatban az Áldást Átoknak?
Két édes, szép fiú gyermekem van! Koppány az átlagtól eltérő három és fél éves kisfiú, és Farkas tizenhat hónapos átlagos kisded. Családban neveljük Őket férjemmel, Lacival. Anyagilag felmorzsolódva, orvosi segítséggel ugyan, de családként küzdünk egymásért. Muszáj küzdenünk? Igen muszáj, még akkor is, ha ez a küzdelem már nem a szószerinti életben maradásról, hanem a nagybetűs ÉLETBEN maradásról szól. A normális, átlagos életről, ahol nincs csecsemőkori haldoklás és kórházi lét hetekig, hónapokig. Normális szeretnék lenni, ha átlagos nem is lehetek!
Ki adja ezt meg nekem?
Szeretnék újra dolgozni, szeretnék újra a társadalom tagjává válni! Miért nem engeditek ezt nekem? Felelős vezetők! Hatalmasok! Tudjátok, hogy a hatalmat Istentől kaptátok? Tudjátok, hogy a magyar azért nem lázadt még fel, mert évezredek óta beleivódott, és nem tudták kiirtani a génjeinkből, hogy félje az Istent, félje a Hatalmat, az Urat! Ezzel éltek vissza? Segítsetek!!!
Segítsetek, hogy dolgozhassak, hogy gyermekeim bölcsődébe, óvodába , iskolába járhassanak. Ne csak törvényt hozzatok! Hozzatok nekünk jövőt, esélyt a jövőre! Ez a Ti feladatotok, a mienk szülőké, hogy a mi „kicsiny” feladatainkat megoldjuk.
Miért nem tudom óvodába , beíratni a három és fél éves gyermekemet, ha sérült és nem megyeszékhelyen él? Miért nem kapja meg a törvényileg előírt, és számára bizottságok által meghatározott fejlesztést?
Nem vagyok dühös. Nem tehetem! A miértek nem dühöt takarnak. Elkeseredett vagyok. Csalódtam megint, újra. Csalódtam a hazámban, csalódtam a Hatalomban megint. Kirekesztett lettem, kirekesztett a családommal együtt megint. Kirekesztett, mint sok-sok másik család.
Barátaim! Mit tegyek? Hogyan kerülhetek, kerülhetünk vissza közétek? Közétek normális emberekhez, mikor még oviba, bölcsibe sem vihetem a gyermekemet, pedig alkalmas rá.
Igaz, hogy csak gyomorszonda segítségével iszik és eszik, igaz, hogy pelust visel, igaz, hogy úgy jár, mint egy hibás robot, igaz, hogy nem tud beszélni, csak néhány szót.
Igaz! És milyen hatalmas küzdelem, milyen sok munka, mennyi pénz és könny van ez mögött a szó mögött!
Vegyetek példát a fiamról, Koppányról! Töltődjetek fel az energiájával! Engedjétek magatokhoz, hogy munkálkodhasson! Ti túléltétek volna az ő eddig megtett útját, amin hatalmas keresztet cipel? Tudnál járni, mint egy robot, ha két hónaposan, két kilósan combközépig gipszkötésbe zárják a kis lábadat, azt is, amelyik nem beteg, és ami auztán egy hét leforgása alatt eldeformálódik. Tudnál szépen, okosan figyelni, ha hetekig ágyhoz kötöznének, és csak a nyakadon át, vénán keresztül kapnál táplálékot? Tudnál enni a száddal, ha a szíved bal kamrájából a vér tizenhét hónapig cirkulálva egy gombostűnyi résen spriccelne az eredbe? Tudnál enni teljesen szétmaródott nyelőcsővel? Tudnál enni, vagy inni mélyaltatás nélküli nyílt hasi műtét után, ha nem vennék észre, hogy úgy akarnak intubálni, hogy te nem alszol? Tudnál beszélni, ha nem lenne hallójárat az egyik füleden, és a másikon is csak annyi, hogy a hallókészülék illesztékét nem tudják tökéletesen legyártani , mert lehetetlen? Tudnál beszélni, miután tizenhét hónapig haldokoltál várva, hogy elérd a tíz kilógrammos sújt, és végre elvégezzék rajtad az életedet megmentő szívműtétet? Tudnál enni, ha négy hónapos korodtól fél éven keresztül géphibának tudják be a 33-as cukorszintjeidet, és te minden evésnél kómához közeli állapotba kerülsz? Tudnál vécét használni, ha nem lenne húgycsővezetéked! Képzeljétek, Koppány is futni, focizni, biciklizni, mondókázni szeretne a pajtásaival, finom ételeket enni, és nem akar pelusba pisilni!
A gyógypedagógusok, konduktorok, gyógytornászok lovas és kutyás terapeuták áldott kezének köszönhetően Koppány nem akar csövön át enni, rúg, kapálódzik, sír. Mindent megkóstol, ízlel, megrág, de a fájdalomtól, és a rossz emlékektől nem tud nyelni. Letépi magáról a pelenkát, két éve gyűjti a vizeletét, és mosollyal, tapssal jelzi, ha pisil. A megszokott környezetében önállóan közlekedik, lecsatolja magáról az ortézisét, akármilyen fájdalmas is a belső bokára nehezedve járni. Mindenkivel szemben nyitott, mindenkire rámosolyog, mindenkiben megbízik, és belekapaszkodik.
Kérlek benneteket ovo nénik! Engedjétek magatokhoz, engedjétek, hogy belétek kapaszkodhasson Koppány! Engedjétek, ha már a törvény engedi! Engedjétek, és szerezzetek pénzt, a Hatalmasoktól, mert én nem tudom a kisfiamat tökéletessé tenni, nem tudom meggyógyítani, nem tudom fejleszteni, nem vagyok orvos, nem vagyok ovo néni, és nem vagyok kispajtás sem. Most már nektek kell vezetnetek a nehéz úton, hogy veletek, és pajtásaival együtt igazi, szocializált gyermek lehessen!
Higgyétek el, sokat tanulhattok tőle ti is és a kisgyermekek is! Tanulhattok, és gyógyulhattok! Gyógyulhat a lelketek, amit a nehéz, rohanó, gáncsos mai élet megbetegített!
Gyógyítsatok meg engem is! A szívemet , a lelkemet, amit megsebeztek a Hatalmas erők, és adjátok vissza nekem azt az érzést, amit Istentől kaptam, és úgy nevezzük Áldás!

Koppány és Farkas anyukája: Szilvia

Gánt, 2012. március 14. 

• • 
    

    
    

Barátaink szavai a Facebook-on

Minimum 30 like után elinditom a Való Világ a Csordás családban. Ha kapunk segítséget akkor láthatjátok ,hogy tudunk felemelkedni ha nem akkor a pusztulásunkat. 15 like alatt törlöm magam az oldalról és nem zaklatok többé senkit .aki akar megtalálja a modját a további kapcsolat tartásnak


Szélesné Zsuzsa, Gergő Gajzágó és még 42 további ember kedveli ezt.



Marton Krisztina Kérlek semmiképp ne töröld magad!!Itt nagyon sok emberhez eljuthat a ti emberfeletti küzdelmetek és reméljük olyanhoz is,aki érdemben tud nektek segíteni!!!Én nagyon szeretném tudni a jövőben is,hogy ez a gyönyörű kisfiú hogyan fejlődik,él!!
március 24., 23:47


Nóra Nagy Laci, tényleg nem tudom mi lenne a megoldás, pedig nagyon szeretnék segíteni. Egy dolgot tudok, nem szabad feladnotok, Ti nem tehetitek meg! Ezt a feladatot kaptátok az élettől, Koppánynak szüksége van Rátok és arra amit tesztek érte! A reményt nem szabad feladnotok, a Face pedig egy nagyon jó lehetőség arra, hogy ezt megtegyétek. Hidd el vannak még rendes emberek és meg is fogják találni a lehetőséget arra, hogy segítsenek! hogyan lehetne még egy ilyen alapítványt találni, aki most segít Benneteket? Tudok valamiben segíteni?

március 24., 23:56


Az Zandi semmiképp ne töröld magad hisz az egy lehetőséggel kevesebb lenne számotokra.Csodálatra méltó az erőtök,kitartásotok!

március 24., 23:57

László Csordás Köszönöm a bíztató szavakat. Ti Nóra nagyot segitettetek Koppányon az üléssel nagyon szereti. Nem akar kimászni belöle. És sokkal könyebb etetni. Bár több ilyen ember lenne mint ti.

március 25., 0:37


Nóra Nagy Hidd el sokan vannak, csak meg kellene Őket találni...
március 25., 0:38


Nóra Nagy Nagyon örülök, hogy Koppánynak tetszik az ülés!
március 25., 0:39


Sági Antal Ne töröld magad. Reménytelennek tűnik sok minden, de mi sem adjuk fel.
március 25., 8:54


Marton Krisztina H tehetném,segítenék én is.De sajnos örülünk,hogy az elvesztett lakás után van hol aludnunk.De nektek szurkolok,megosztok mindent,hátha eljut a megfelelő emberhez!
március 25., 13:42


Nóra Nagy Látod Laci, nagyon sok embernek fontosak vagytok! Kérlek tartsatok ki, a jó embereknek mint Ti, jót kell kapniuk, ez az élet rendje, és így is lesz!
március 25., 13:44


Éva Harsányiné Laci sápadva olvasom soraid. Kérlek ne töröld magad ezt nem teheted. Bízzunk benne,hogy minden a hejes kerékvágásba fog indulni.tudnunk kell Koppány állapotáról hisz hidd el nekem akik sajnos nem tudnak segíteni nektek azok is nagyon szép számba érdeklődnek.
március 25., 15:47


Fazekas Szilvia Kedves Laci! Ne töröld magad mert akkor ez az esély is elveszik ahhoz hogy egyszer talán eljut végre valaki olyanhoz a segélykiáltásotok, aki végre tudna segíteni! Sajnálom hogy én csak a megosztásaimmal tudok segíteni és remélemhogy mihamarabb eljut amegfelelő helyre!!! Én mindent elolvasok és megosztok ami a kis Koppánykával kapcsolatos és nagyon szorítok nektek! NE ADJÁTOK FEL! ENNEK A TÖRÉKENY KIS LÉNYNEK SÜKSÉGE VAN RÁTOK! KITARTÁS!
március 25., 16:59


Pap Brigitta Kérlek,ne töröld magad.Soha senki története nem volt rám akkora hatással mint a Tietek.Szeretném megtalálni a modját,hogy segíthessek.
március 25., 21:28

László Csordás Kedves barátaim. Kérdezném, hogy Koppány blogjába felrakhatom-e névvel a megjegyzéseiteket.
március 25., 21:54

László Csordás Enny jó szót még soha nem kaptam.
március 25., 21:54


Marton Krisztina Ha engem érint a kérdés,akkor IGEN.És megtisztelő számomra :)
március 25., 21:56


Nóra Nagy IGEEEN! Természetesen, vállalom minden szavát!
március 25., 21:57


Mária Budaiová Ha nehéz is,ne veszitsétek el a reményt,hogy egyszer minden jóra fordul.Nektek nem szabad feladni,és most tudom azt gondolod,hogy könnyű ezt mondani,de hidd el,hogy nagyon jól tudom,hogy milyen nehéz a sosrotok.
március 25., 22:23


Mária Budaiová most olvasom a kérdésedet,enyém is mehet
március 25., 22:34


Fazekas Szilvia IGEN!
március 26., 6:31


Pap Brigitta Igen.
március 26., 17:42 ·


Mákosné Fehérvári Csilla HA senki sem lájkolt volna, akkor sem lett volna okod elkeseredni, mert Isten SOHA nem veszi el a kezét a fejetek, fejünk felől! Minden gyerek kincs és adomány:) Koppány sokkal boldogabb gyerek, mint sok tízezer felnőtt!!! Hiszen olyan szülei vannak, mint Ti és van egy szuper jófej tesója Farkas! ...és nekünk is sok erőt adtok a kitartásotokkal! Szeretünk Benneteket!:)
március 27., 8:57


Írta Nagy Nóra .,Nagyon köszönjük Nektek ezt a szép délutánt!
Örülünk annak, hogy segíthettünk és azt kell, hogy mondjuk, nagyon sokat tanultunk Tőletek a mai napon.
Tanultunk arról, hogy a kitartás, a szeretet és a teljes életutatok, minden, amit Koppányért tesztek és tettetek, mennyire példaértékű.
A történetetek sok erőt ad Nekünk.
Igazi követendő példa vagytok Ti, akik kitartásból, emberségből és szeretetből is jelesre vizsgáztatok az életben.
Csodálatos volt látni, hogy milyen boldog, kedves és szeretetteljes Család vagytok. Jó volt látni azt, hogy Koppány milyen nyitott, közvetlen és barátságos volt velünk.
Nagyon örülök, hogy személyesen találkozhattunk, a gyermekeinknek is nagy élmény volt, hogy megismerhettünk Titeket.
A hazaúton is végig rólatok beszéltek, jó volt látni azt, hogy mennyire örültek az örömötöknek és hogy adhattak.
Kívánom azt, hogy sok ember kövesse a példánkat, segítsen, amennyire tud, és ismerhessen meg Benneteket.
Mi fogunk még…




Kedves László!! Hihetetlen,hogy Koppány micsoda nagy harcos!! Mi ott voltunk a Sote-n akkor... Gratulálok a nagyfiúnak, hiszen csodálatos fejlődésen ment keresztül, és Nektek is kitartásotokért!! Reméljük egyszer valóban teljes életet élhet!! írtaKovács Melinda Köszönjük az elismerést nagyon jól esik.

• •